LEXIKON

Spárga

Csirág, nyúlárnyék
mi lehet az?
A válasz egyszerű: fentiek a spárga népies nevei. Magyarországon is ismerték már a XV. században is, de inkább csak a főúri asztalokon lehetett jelen.
Már az óegyiptomiak is termesztettek spárgát. Az ógörögök az általuk ismert másik spárgafajt, az Asparagus acutifoliust fogyasztották. Nevét is azóta használják, az "asparagos" szó ugyanis görögül fiatal hajtást, nyelet jelent.
Európában a spárga tudatos termesztése is több évszázados múltra tekint vissza, a keresztes hadjáratokból visszatérők is hoztak magukkal spárgamagokat. A 16-17. századtól kezdve jelent meg, mint termesztett kerti növény.

Miért jó a spárga?
Mert finom?
Igen, azért is, de jó, ha tudjuk: rostanyaga a gyomorra és bélrendszerre stimuláló hatással bír. Sőt! Sokak szerint afrozodiákum is.
A hajtások A-, B1-, B2-, C- és E-vitaminban, folsavban gazdagok. Zsírtartalma jelentéktelen. Sok értékes aminosavat is tartalmaz.
Miután a hajtások 93-95 százaléka víz, szinte semmi cukrot nem tartalmaz, 100 grammban, 4% van, ami jelentéktelen.
Tartalmaz viszont kalciumot, foszfort, vasat, sok káliumot, viszont nátriumtartalma alacsony. A nyomelemek közül ónt, szilíciumot, molibdént.
A zöld klorofillban gazdag, több benne a C-vitamin és a karotin, mint a halványított (fehér) változatában, ezért táplálékként is értékesebb.
Gyógynövényként több évszázada számon tartják. Elsősorban vízhajtó és vesekő-eltávolító hatása ismert, vízhajtóként áttételesen a szívet tehermentesítve a keringésre is jótékony hatással van. Ugyancsak vízhajtó tulajdonságával van összefüggésben, hogy segíti a szervezet méregtelenítését, enyhe hashajtó hatású.
”Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik."
(Lippay János:  Posoni kert, 1666)

Vesekő és köszvény esetén nem szabad sokat enni belőle – a dietetikusok szerint.

-->