LEXIKON

Tonkabab

Mit kell tudni róla?

Az illata valami eszméletlen: minta egyetlen babszembe összesűrítettek volna egy vagonnyi mandulát, ami közé keveredett vanília, fahéj, dohány és némi ánizs. Annyira intenzív, hogy már szinte bódító hatása van. Nem véletlen, hogy az őshonos termőterületein élő népek mitikus erőt tulajdonítanak neki: gyógyító hatása miatt amulettként őrizték, elültetve kívánságok beteljesülését várták, a belőle készített teát pedig afrodiziákumnak tartották.

Az internetet böngészve túl sok receptet nem találunk hozzá, ellenben hamar belefutunk a riogatásba, hogy mérgező, és hogy az Egyesült Államokban az élelmiszeripari felhasználása tiltott. Ennek az oka, hogy az ’50-es években patkányokkal végzett kísérletek során toxikusnak találták a benne levő, kumarin névre hallgató természetes aromaanyagot, mert nagy mennyiségben májkárosodást és vérzékenységet okozott. A kumarin neve a tonkababfa francia nevéből (coumarou) ered, mert először ebben azonosították még az 1830-as években. Egyébként más, szabadon használható fűszernövényekben is ugyanúgy megtalálható, többek között a fahéjban vagy a levendulában is. Rögtön jön a kérdés, hogyan lehet ennyire rossz a tonkabab lobbija? Az való igaz, hogy az említett káros anyagot a legnagyobb koncentrációban a tonkabab tartalmazza, ellenben ennek semlegesítésére a babszemeket először kiszárítják, majd rumba áztatják – mivel a kumarin vízben kevésbé, alkoholban annál inkább oldódik. Ezután újra szárítás következik, ezzel gyakorlatilag kivonják a kumarin tartalmát. Ehhez még hozzájön, hogy brutálisan karakteres illatának és ízének (és nem mellesleg borsos árának) köszönhetően bolond az, aki sokat használ belőle. Ezek fényében félni semmiképpen sem szabad tőle, inkább a mértékletes használatot tartsuk szem előtt. Az EU-s szabályozás szerint 5 mg tonkabab használata engedélyezett 1 kg termékben.

nosalty.hu/izhuszar/tonkabab-edes-lenne-halal

-->